• Au Pair történetek
Veröffentlicht am August 10, 2019

Kalandra fel au pair-ként!

Hogyan szerezhetsz még több önbizalmat és nyitottságot

Von Rose Mary Costanzo

Nagyon megrázó élmény volt hazajönni, és biztos vagyok benne, hogy sok au pair egyetértene velem. Nem volt könnyű beilleszkedni egy új helyen, és amikor éppen kezdtem beleszokni az új életembe, ideje volt visszamenni a saját hazámba. Amerikában az utolsó három hét volt a legnehezebb. Próbáltam élvezni az utolsó három napot a fogadócsaládommal és a barátaimmal, de ettől még szomorúbb lettem, mert nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy mennyire fognak hiányozni ezek a fantasztikus emberek és helyek. Az Államokban még egy különleges fiúval is találkoztam, és mivel minden percet együtt akartunk tölteni, ő vitt ki a repülőtérre.

 

Vártam a gépemre a New York-i JFK repülőtéren, és sírtam. Úgy éreztem, mintha megint elutaznék otthonról, egy olyan helyről, ahol életem két gyönyörű évét töltöttem, kivételes emberekkel találkoztam és fantasztikus kalandokat éltem át. Most már több mint egy hónapja itthon vagyok, és még mindig sokat gondolok az ottani életemre, álmodozom róla, a napi rutinról, az utakról, amiken vezettem, a különleges helyeimről stb. Úgy érzem, mintha egy álomban éltem volna egy párhuzamos világegyetemben. Nagyon furcsa érzés, és lehet, hogy ezt csak bizonyos típusú emberek értik meg. Valójában nagyon nehéznek találom megosztani az élményeimet olyan emberekkel, akik soha nem utaztak, vagy nem csináltak ilyen dolgokat.

Kalandra fel au pair-ként!

Hogyan lehet az ember szíve egyszerre két helyen? Nem lehet. Egyszerűen megpróbálsz együtt élni azzal a ténnyel, hogy az élmény véget ért – és hogy ideje folytatnod az életedet. Erre a két évre visszatekintve úgy gondolom, hogy ez volt a legjobb döntés, amit valaha is hoztam! Szó szerint ez tett azzá a nővé, aki ma vagyok – magabiztossá, nyitott gondolkodásúvá, figyelemmegosztóvá, az életre és az új élményekre mindig kíváncsivá. És mindezek felett nagyszerűen megtanultam angolul (á, dehogy, egyáltalán nem fényezem magamat! 😉), és erre nagyon büszke tudok lenni.

 

Mielőtt au pair lettem, alkalmazott idegen nyelveket tanultam, ami a fordítók és tolmácsok képzéséhez tartozik. Éppen néhány hónappal azelőtt szereztem meg a diplomámat, hogy az Egyesül Államokba utaztam. Be kell vallanom, hogy amikor az USA-ba érkeztem, az egyszerű dolgokat sem tudtam lekommunikálni. Rengeteget szenvedtem, pedig egész életemben angolul tanultam. Apránként fejlesztettem a tudásomat, amíg jó szintet nem értem el. Ezen felül az au pair-ként eltöltött két évem vége felé letettem a TOEFL vizsgát és a TESOL/TEFL/TESL vizsgát is, ami nagyon hasznos, ha az ember külföldön akar angolt tanítani. Ezeknek köszönhetően jelentkezhettem angol nyelvű nyári táborokba, és néhány hét múlva első alkalommal fogok tanítani.

Kalandra fel au pair-ként!

Úgy tervezem, hogy szeptemberben kezdem a konferenciatolmácsolás-mesterképzést. Bízom benne, hogy egyszerűbb lesz számomra, mert most már majdnem kétnyelvűnek érzem magam. Mint láthatod, az au pair-ként szerzett élményeim tényleg segítettek, hogy fejlődjek és javítsam a készségeimet. Nem mindenkinek van ilyen nagyszerű lehetősége, pedig úgy gondolom, hogy mindenkinek kellene – ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. Sajnálom, hogy sok ember az au pair-ként végzett munkát időpocsékolásnak tartja, vagy amolyan kulimunkának, mert egyáltalán nem az. Nem tartanék ma ott, ahol tartok, ha körülbelül két és fél éve nem döntöttem volna úgy, hogy az Egyesült Államokba utazom. Komolyan eléggé érettnek tartom magam ahhoz, hogy azt tegyem az életemben, amit akarok, oda utazzak, ahova akarok. Ami a legfontosabb, a szüleim is támogatnak, mert látják, hogy mennyit fejlődtem. Ma már teljesen megbíznak bennem.

 

Nem mindig volt könnyű a szüleimet az oldalamra állítani. Nem is igazán örültek annak, hogy au pair lettem – sokat kellett velük velük beszélnem, és el kellett magyaráznom az indokaimat és ennek a lehetőségnek az előnyeit. Ugyanez történt, amikor a hosszabbítás mellett döntöttem de végül megértettek, és ma már gyakran beszélgetünk az ott töltött időmről, sőt a FaceTime-on a fogadógyerekeimmel is együtt töltünk időt. Szerintem nagyon fontos, hogy a saját szüleink és a családunk támogassanak bennünket az életünk során meghozott döntésekben. Ez csak egy volt a sok lépés közül, amit meg akarok tenni. Remélem, hogy mindig ugyanilyen lelkes leszek, és vágyni fogok rá, hogy új kalandokban vegyek részt, higgyek magamban, valamint elérjem az összes célomat az életben.

 

Nem sok ember értett egyet azzal, hogy „megszakítottam” a tanulmányaimat, hogy au pair lettem. Én természetesen nem értek velük egyet, de hadd magyarázzam ezt el: Olaszországban manapság van egy fura tendencia (lehet, hogy máshol is, nem tudom), amit az embernek tudat alatt követnie kell. Az ember befejezi a gimit, tanulmányokat választ, megszerzi az alapdiplomát, elkezdi a mesterképzést, megint diplomázik, és utána, végül, talán elkezdhet munkát keresni. Kivéve, ha orvos vagy mérnök akarsz lenni, mert akkor még többet kell tanulnod. Szerintem ideális esetben ez egy nagyszerű út, de ki mondta, hogy csak így lehet csinálni?

Kalandra fel au pair-ként!

Egy kedves barátom egyszer azt mondta, hogy nem az számít, hogy mennyi ideig tart, és hogyan jutunk oda: az egyetlen fontos dolog, hogy odaérjünk végállomásra, elérjük a végső célunkat, akár öt, akár tíz évbe is telt, vagy ha időközben úgy döntöttünk, hogy valami mást csinálunk. A saját életünk annyira fontos, hogy senkinek nem szabad megmondani nekünk, mit csináljunk, és hogyan. Mi vagyunk a saját könyveink ceruzái, és mi vagyunk a szerzői és a főhősei is. Ezzel együtt az alapdiplomám után döntöttem úgy, hogy au pair leszek – úgyhogy lényegében nem hagytam abba a tanulmányaimat. Egyszerűen két évet töltöttem az életemből azzal, hogy fantasztikus élményt szerezzek, és ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam. Tényleg segített megérteni, hogy más helyre tartozom, mint ahol felnőttem, hogy imádok nemzetközi környezetben lenni, ahol a világ különböző pontjairól származó emberekkel találkozhatok, és ami a legfontosabb, hogy ezt az élményt követően soha nem leszek ugyanaz az ember.


Mein Name ist Rose Mary und ich bin 24 Jahre alt. Ich habe Fremdsprachen studiert und möchte nun Konferenzdolmetschen weiterstudieren. Meine Erfahrungen als Au Pair in den USA haben mir dabei geholfen, meine Englischfähigkeiten zu verbessern und ich bin wahnsinnig dankbar über diese Möglichkeit. Ich liebe es zu kochen (ich bin Italienerin 😉) und zu backen. Außerdem gehe ich gerne Wandern und schwimme gerne. Reisen gehört natürlich ebenso zu meinen Hobbies.

Am beliebtesten

Mehr über Au Pair történetek

A line drawing of a gumball machine

Möchtest Du mehr erfahren?

Wir erzählen Dir alles, was Du wissen musst, um das Abenteuer Deines Lebens als Au Pair in den USA zu beginnen. Reise, lerne und entdecke die USA mit Cultural Care!

Erfahre mehr