Az au pair életről őszintén

Értékeld a rendetlen és kaotikus pillanatokat is

Hadd kezdjem a mondandómat azzal, hogy boldog vagyok! Talán a legboldogabb az elmúlt 20 évemben! Majdnem 9 hónapja vagyok Amerikában mint au pair, és szinte minden egyes pillanatát élveztem. Mondhatnám, hogy utad során minden mesés lesz… a levegőben rózsa és édességek illata keveredik majd, a gyermekek mindig szófogadóak lesznek, hogy megszámlálhatatlan új barátot szerzel kintléted alatt és hogy egy pillanatnyi küzdelmes időszak sem lesz egész idő alatt. Én személy szerint nem ezt tapasztaltam, bár lehet, hogy valaki más au pair éve pont így telt.

 

Szeretném elmesélni az én au pair történetemet, ami bővelkedik a káoszban és a rendetlenségben. Ezen a kalandos világon osztozom a három apró gyermekkel, akire a fogadó családom otthonában vigyázok. Mindhármukat mérhetetlenül szeretem, de nem túlzok, amikor azt állítom, hogy néha az őrületbe tudnak kergetni! Ez azonban teljesen természetes – a gyerekek már csak ilyenek.

 

Mielőtt útnak indulnál, bizonyosodj meg arról, hogy készen állsz a kihívásra! Én egész életemben jól kijöttem a gyerekekkel. Gyeplabdaoktató voltam hat éven keresztül, és egy általános iskolában töltöttem a szakmai gyakorlatom idejét is. Jól kijönni a gyerekekkel és vigyázni a rád bízott gyerekekre azonban nagyon más dolog. Napi egy-két óra felügyelet teljesen másfajta elhivatottságot igényel, mint heti 45 órában felügyelni az apróságokra, miközben egy fedél alatt éltek. Óriási különbség van a kettő között! Tedd fel magadnak a kérdést: „Készen állsz rá, hogy szeresd, óvd, segítsd és tisztán tartsd ezeket a gyerekeket?”! Erre jelentkezel ugyanis, ha au pairnek jelentkezel.

Au pair and host kid grilling marshmallow

A legfiatalabb gyermek utazási betegségben szenved, így bárhova is megyünk autóval, mindig csomagolnunk kell hányózacskót is. Amerikába érkezésem előtt teljesen kikészített, ha bármelyik barátom előttem lett rosszul. Sosem voltam az a barát, aki ilyen helyzetben tartotta volna a szerencsétlen haját, miközben a WC fölé hajol. Én az voltam, aki hátranézés nélkül szaladt volna világgá.

 

Szóval a legfiatalabb gyerkőc menetrend szerint hány szinte minden alkalommal, ha autóba ül. Ilyenkor mindig ugyanaz a rutin: hányás feltakarítása, gyerek kivétele a gyermekülésből, piszkos ruhák levétele, tiszta ruhák feladása, kocsi belsejének kitakarítása, hányózacskó készlet feltöltése. Egyetlen egyszer sem éreztem magam rosszul a takarítás közben. Pedig jobb, ha tudod, hogy néha óriási dzsuva van. Hogy miért nem leszek rosszul, miközben kicsatolom a hányással átitatott biztonsági övet? Mert annyira szeretem azt a kis lurkót, hogy bármilyen gusztustalan helyzetben lenne, semmi sem érdekelne. Egy zokszó nélkül kitakarítanám az ülést még napokig, hónapokig, vagy akár évekig is!

 

Egyes dolgok nehezek a gyermekfelügyeletben, de ezek csak még szebbé teszik a megannyi boldog pillanatot, amit együtt töltünk! Például amikor a három rosszcsont közösen énekli a kedvenc számukat az autó hátsó ülésén az iskolába menet! Elmondhatatlan érzés hallani a gondtalan kacajaikat és látni a fülig érő mosolyukat a visszapillantó-tükörben. Ennél jobb kezdete nem is lehetne a mindennapjaimnak.

 

Az au pair élet szuper, és közben lehetőséged nyílik megismerni egy új országot és kultúráját. Este, amikor a gyermekek már alszanak és mindenük tisztán várja a következő napi bevetést, nekem is alkalmam nyílik visszanézni a napomra. Valaki hányt, valaki sikítozott, valaki sírt, valakik pedig verekedtek. De közben sokat nevettünk, remekül szórakoztunk és fociztunk is a gyepen! Így töltöm itt a zűrös életem, és igazán szeretem minden pillanatát.

 

A külföldre költözésnek vannak kockázatos velejárói. Élvezni fogod, hogy magadon kívül másra is vigyázz és felelősséggel viseltess? Tudod majd szeretni és óvni valaki más gyermekét, mindenféle rokoni kapcsolat nélkül? Nézz a tükörbe és tedd fel magadnak a kérdést: Képes lennék hányást takarítani minden nap?